Gyík

Akkor éreztem először hogy megérkeztem, mikor az első este az új otthonomban meghallottam a cicakot, vagyis a falongyíkot. Így szólt. Most két nappal később van, és úgy érzem itt az ideje belecsapni a blogolásba, a hüllő által inspirálva egy GYIK formájában, és igen, ez egy szóvicc, és igen, ebből lehet hogy még lesz egy csomó. Jöjjenek tehát a gyakran ismételt kérdések!

Hol vagy?

Kambodzsában, annak is a nyugati részén, Battambangban. Álmos kis város, kétszázezres lakosságával az ország második legnagyobb települése, megnyugtatóan lapos és jó messze van a tengerparttól, szóval bátran mondhatjuk hogy szinte minden szempontból Battambang a Khmer Debrecen. Azért már két nap alatt is felfedeztem néhány különbséget a két város között, ezekről majd fogok írni.

cb-country-map.gif

Ha Magyarország egy csibére emlékeztet, akkor Kambodzsa egy bekatéterezett, túltelt nyúl.

Battambang a jelentőségét annak köszönheti, hogy Debrecennel ellentétben épp félúton van Bangkok és Phnom Penh között. Ez a tulajdonsága jól jött abban a bő száz évben amíg ottomán thai megszállás alatt volt, de erre szintén később fogok visszatérni, hogy ne akadjunk el a gyík elején…

És ott mennyi az idő?

Budapest plusz hat óra, nálam most hajnali három, szóval nálatok este kilenc lehet! De ez folyamatosan változik, már ami az időt illeti, a különbség a következő óraátállításig marad; itt nem állítunk órát, mert olyan közel van az egyenlítő hogy akkor is alig lennének rövidebbek a napok télen, ha lenne tél:)

20181112_173041

Pesten még éppenhogy elkezdődött az ebédmenüzés, mikor nálunk már kezdett sötétedni…

Mit csinálsz ott?

Önkénteskedem a Phare Ponleu Selpak nevű nonprofit szervezetnél, a szerződésem szerint mint education management specialist, vagyis az oktatásnak főleg azzal a részével fogok foglalkozni, ami nem a tanítás maga. Ez egyrészt azért nagyon jó mert értek hozzá, hiszen az Engame-nél nagyon hasonló dolgot csináltam a legutóbbi három évben, másrészt mivel a Phare (far-nak ejtik, úgyhogy ebben is van szóvicc-muníció) grafikusokat, festőket, artistákat, zenészeket és hasonló művészeket képez, én pedig ezekhez nem értek annyira. Ők viszont fantasztikusak, ez már most kiderült, erről is órákat fogok zengeni.

20181111_181425

A Phare kampusz rögtön az első esténken, fesztiválzáró ünnepség. Az asszony festését előző nap fejezte be Fin Dac, az ír. A festményre rímelő arcfestékben járkált mindenki, jól nézett ki! Itt épp a zenére élőben rapid festés preformanszt konferálták föl angol és khmer nyelven

Miért csinálod ezt?

Valami olyasmit szerettem volna csinálni ami szakmailag kihívás, értékes tapasztalatot hoz, és közben jót is tesz a világnak. Mindezt szerettem volna külföldön csinálni, lehetőleg olyan helyen ahol jó meleg van, meg amit majd jó lesz mesélni az unokáknak, ha megunják az indonéz sztorikat. Már nyár elején elkezdtem keresgélni, mivel az oktatásban elég ciklikusan történnek a dolgok, és úgy éreztem most vagy soha jövőre, ha nem mondok fel szeptemberrel, akkor biztos hogy maradok még egy évet. Ez persze nem lett volna baj, mert imádtam az Engamet, fantasztikusak voltak a kollegáim, vagyis inkább elsősorban a barátaim, de úgy éreztem hogy három év…

…ja hogy úgy érted a blogot miért csinálom? Jó, szólhattál volna előbb, én meg itt sorok óta magyarázom a bizonyítványom… Na. Szóval ez a blog alapjában véve a családomnak és a barátaimnak szól, részben azért csinálom mert megígértem nekik hogy írok majd az itteni élményeimről. Másrészt szeretek írni, jó lesz ha ez megmarad későbbi olvasgatásra, csak az unokák el ne olvassák, mert akkor ezeket a sztorikat is előre unni fogják. Alakul majd ahogy íródik, lehet hogy lesz néhány olyan poszt ami a Kambodzsába utazó nagyérdeműnek is jól fog jönni, de alapjában véve személyesnek tervezem, meg őszintének, félúton a blog és a napló között.

Mikor jössz haza?

A projekt egy évig tart, szóval úgy néz ki 2019 végén, karácsonyra. Közte nem terveztem hazaugrani, de ha van kedved meglátogatni vagy épp arra jársz, találkozhatunk! Írj amint lehet, elég komolyan veszik a szabikat (havi két nap plusz ünnepnapok), szóval tényleg jó ha előre szólsz, hogy biztosan ráérjek!

20181111_132817

Hogy van erre pénzed?

…avagy mi a közös a nyíregyházi rendelőintézet teljeskörű felújítása és köztem? Mindkettőnket túlnyomórészt az EU pénzel. Létezik egy EU Aid Volunteers nevű kezdeményezés 2015 vagy 6 óta, ami alapjában véve humanitárius segítségnyújtásról szól, emberi és természeti katasztrófákra reagálva az EUn kívül. Én is egy ilyen pozícióra pályáztam, mert bár Kambodzsában nincs jelenleg égető katasztrófa, a PPSA mint fogadó szervezet mégis benne van a programban, ők írták ki az education management specialist pozíciót. És mivel az EUAV-ben szakállas, copfos, nagyorrú, mosolygós férfiakat keresnek, így meg is kaptam a lehetőséget. Fizetnek utazást, szállást rezsistül, biztosítást, traininget, vízumot, minimálbérkörüli “zsebpénzt”, illetve félreraknak nekem egy összeget az egy éves kiküldetés végére, hogy ne nulláról kezdjek utána. Írjatok nyugodtan ha van kérdés a programmal kapcsolatban, meg majd erről is lesz külön poszt, hamarosan.

eu_aid_volunteers_en_generic_april_2018_fb.jpg

Jó, de miért pont Kambodzsában?

Bár a régió abszolút a toplistámon volt, egyáltalán nem néztem célzottan errefelé lehetőségeket. Amikor megláttam ezt a mostanit, akkor se Kambodzsa tetszett meg először, hanem maga a fogadó szervezet és legfőképpen a pozíció. Az országban voltam egy hetet egyedül hátizsákos motorosként négy éve, tetszett, de ez most tényleg inkább véletlen, mint terv.

Nincs nagyon meleg?

Most állítólag a hűvösebb évszakot járjuk, de éjszaka se nagyon esik 26 fok alá, szóval nem kell gondolkodni rajta mikor mész be a városba, hogy kell-e pulcsi. Nem kell. Nappal 32 fok körül szokott lenni, jó nagy páratartalommal. Engem nem zavar, de azért egy kicsit tartok a melegebb évszaktól…

Milyen a szállás?

Gyakorlatilag luxus. Ketten vagyunk egy lakásban, külön világos szoba franciaággyal, saját fürdőszobával, melegvíz, angol wc, légkondi, jó nagy nappali és konyha, kis kert, kedves házinéni.

20181112_153857

Jennyvel, a görög lakótársammal megvásároltuk a legfontosabbakat, és méltó módon hazataxiztunk vele

Milyen a város?

Battambang álmos kis város, este 10 körül elhallgat. Forgalom van, de a környékhez képest egyáltalán nem vészes, az emberek figyelnek egymásra. Van folyónk hidakkal, le lehet hajózni egészen az Angkor Watig állítólag, bár hét óra az út. A belvárosban elég sok a fehérember, jobbára nyugatiaknak kitalált étkezdékben és kávézdákban üldögélnek. Abszolút nincs túristaváros hangulata, nem is az, de azért nem vagyunk teljesen csodabogarak európaiként.

Van mit enned?

Nagyon jó a helyi konyha, rengeteg felfedezni való van benne, mert állítólag főleg a viharos történelmük miatt megtanultak minden olyasmit megenni, amit mi nem ételként tartunk számon. Amit eddig kipróbáltam az mind szuper volt, és igen, osztok majd gasztroposztot!

20181112_105556

Egydolláros ebéd a kedvenc jólöltözött nénimtől

Milyen a nyelv, beszélnek angolul?

A khmer írás gyönyörű, de teljesen esélytelen megérteni vagy megtanulni. Beszélve szép, vagyis nekem tetszik, szerencsére nem tonális mint a vietnami, a kínai, a lao vagy a thai. Egy pár szót már tudok, tervezek rendesen megtanulni beszélni (írni nem), és igen, erről is lesz majd külön post! Addigis itt egy videó amiben a francia meg az angol rapbetét mellett van khmer is. Egy népdal feldolgozása, ha jól értem. Öveket becsatolni, kiváló élmény!

Egyébként elég jól beszélnek angolul, különösen a suliban, de az utcán is volt már kellemes meglepetésem, ma például megszólítottam egy teenagert aki a buddhista szerzetességét töltötte épp (ha jól értem olyan kicsit náluk mint a sorkatonaság), és egész jól elkommunikáltunk! Megkérdezte hogy szerintem a buddhizmus vagy a kereszténység a jobb, de nem mesélem tovább mert megint elkalandozom…

20181113_150603

Ez például a bérleti szerződésem, természetesen aláírtam

Milyen a meló?

Még nem kezdődött el az igazi munka, a héten még beszokunk, ismerkedünk az intézménnyel, kollegákkal, a küönböző szervezeti egységekkel. Az viszont már most biztos hogy jó lesz, és hogy azok a pislákoló félelmeim amiket kerülgettem sorra alszanak ki. Nem lesz nagy baj a nyelvi torlaszokkal, lesz kivel együtt dolgozni, már asztalom is van, amin még megható cetlit is hagytak! A többi négy önkéntessel (egy görög, egy francia, egy spanyol és egy magyar lány) jól kijövünk, számíthatunk egymásra

20181111_175708

Szigorítós szupercsapat, avagy íme az EU Aid Volunteerek

Vettél már motort?

Nem, de nagyon hamar fogok:) vezetni már vezettem egyet, nagyon barátságos a forgalom, igazi klasszikus-organikus, szabályokat nem betartós, de egymásra nagyon figyelős gyönyörű káosz.

20181112_140553

Az első robogós kaland, egyelőre kölcsönverdával és kölcsönsisakkal – egyiket se akartam visszaadni, persze

Egyelőre ennyi, még egy kis soronkívüli köszönetnyilvánítás Rékának, a küldő szervezetünk (HVSF, Magyar Önkéntesküldő Alapítvány) koordinátorának, aki szívét-lelkét beletette a programba és a tenyerén hordozott minket egészen az indulásig és tovább, illetve az itteniek közül leginkább Osmannak, aki az igazgató, illetve Sotheának, aki itt tesz meg értünk konkrétan mindent. Ők nem tudnak magyarul, de nem akartam őket kihagyni.

Legközelebb már fókuszált és tematikus bejegyzéssel jövök, írjatok üzenetet ha kimaradt volna valami a GYIKból, illetve leporoltam az instagrammomat ahol @emelemkalapom néven vagyok követhető! És skypoljunk is, mert…

Van net?

…van net!:)

20181113_173603

 

Reklámok

2 thoughts on “Gyík

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s